A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

Pünkösd neve a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Pünkösd a húsvét függvényében mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között. A kereszténység a Szentlélek alászállásának ünnepeként tartja számon.

Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja. A tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit az alapja a Szent Iván-napi tűzugrás szokásának is. Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, elősegíti a jó termést. A szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célzata is volt.

A májustól júniusig virágzó bazsarózsa a virágzási ideje miatt kapta a pünkösdi rózsa nevet. A színes, gyakran illatos növény frissessége, üdesége a lélek megújulását, a kert kiteljesedését jelképezi. Évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették.

Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a 16. században már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk. „Rövid, mint a pünkösdi királyság” mondás a dicsőség múló voltára utal, hiszen minden évben egyszer megtartották ezt a szokást, így a kiválasztott egy éven keresztül élvezhette a kiváltságokat.

A legényszervezetek (legénycéhek) 1–3 évre választott vezetőjének az egész magyar nyelvterületen gyakori elnevezése. Erre a tisztségre rendszerint katonaviselt, módos, értelmes, erős és jóerkölcsű legényt választottak maguk közül, vidékenként más-más napon (karácsony előtt, karácsony másnapján, újévkor, farsangkor) szavazással vagy közfelkiáltással. A legénybíró nem mindig választással jutott tisztségéhez. A régi feljegyzések szerint lóversennyel, futással, bikafékezéssel vagy birkózással szerezte meg az elsőbbséget, s mivel a verseny rendszerint pünkösdkor történt, a győztest gyakran pünkösdi királynak nevezték.

A kislányok termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntője a Dunántúlon a pünkösdikirályné-járás. Elnevezései: pünkösdölés, pünkösdjárás, pünkösd-köszöntés. A pünkösdikirályné-járás dunántúli változataiban 4 lány vezetett egy kisebbet, a pünkösdi királynét, aki fehér ruhában, koszorúban, virágszirmokkal telt kosárral a kezében ment velük.

A pünkösdi királyné-járás táji elnevezései: pünkösdölés, pünkösdjárás, pünkösd-köszöntés, melynek nem része a háziak egészségvarázslás céljából történő megvesszőzése. Ez utóbbit Aprószentek napján, december 28-án volt szokásban, amikor a legények vagy fiúgyermekek vesszőköteggel vagy vesszőből font korbáccsal gyengén megcsapkodják a lányokat, asszonyokat szerencsekívánó mondókák kíséretében.

A pünkösdölés az Alföldön is ismert. Eredeti formájában lányok és legények, újabban inkább gyermekek vettek részt benne. Házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavalnak, énekelnek, táncolnak, átveszik az adományokat, majd ismét táncra perdülnek. A pünkösdölés szövegelemei rendkívül változatosak: népszokás-, népdal-, gyermekjátékszövegek és dallamok kapcsolódnak egymáshoz. Énekszövegükből a népszokás táji elnevezései: mimimamázás, mavagyonjárás, mivanmajárás.