Pál István dudán és furulyán játszott, a következő generációk egész sora tanult tőle. Ő volt a mestere például Juhász Zoltánnak és Agócs Gergelynek.

A parasztbandák rézfúvós illetve vonós-cimbalmos zenét játszó műkedvelő jellegű együttesek, lényegében a cigány együtteseket utánozzák.

Az irodalomban leginkább tekerőlant, forgólant néven emlegetik, a falusi nép között egyszerűen tekerő a neve. A hangutánzó nyenyere szót csak gúnynévként használják.

A kavalon 5 hangképző nyílás van, és ezen kívül abban különbözik a hatlyukú furulyától, hogy annál egy oktávval mélyebben szól, a kvartja pedig egy negyed hanggal feljebb van fúrva. Játékmódjánál a játékos beledünnyög a hangszerbe, illetve alsó ajkával elfedi a síp egy részét, vagy akár kombinálja e kettőt.

A tamburazenekar tagjai: prímtambura, basszprímtambura, brácsatambura, csellótambura, tamburabőgő

Kakasfejes citera nincsen. A sokféle formájú citeraváltozat között három típust lehet megkülönböztetni: vályúcitera, kisfejes citera, hasas citera. A kisfejes citera egyéb nevei: babás, oldalfejes, kölkös, kölökfejes, stb.

A harmonika az aerofon (levegő rezgése révén megszólaló) hangszerek családjába tartozik.

A moldvai csángók között a hegedű-koboz duó volt a jellemző lakodalmi, nagyobb táncalkalmi vagy kocsmai együttes.

Megszólaltatásához úgy kell a doromb keretét a bal kéz hüvelyk-, mutató- és középső ujjával megfogni és kívülről a szájhoz szorítani, hogy a doromb nyelvének felhajlított vége kifelé (előre) álljon. A keret egyik szára az alsó, másik pedig a felső fogsorhoz támaszkodik.

A furulyának egy jellegzetes dél-dunántúli változata a hosszúfurulya, amelyet szűkebb hazájában hosszi furugla néven emlegetnek. Hossza a hatlyukú furulya két-háromszorosa.