A település a középkor óta létezik, virágkorát a múlt század első felében élte, de a huszadik század második felétől kezdve lakosainak száma jelentősen megfogyatkozott az elvándorlás és az elöregedés együttes hatásainak köszönhetően. Ezek miatt lett hazánk legkisebb lélekszámú önálló önkormányzattal rendelkező települése.

A település a dél-alföldi régióban, a Tisza jobb partján fekszik, a 15. századig egyházi birtok volt, jelenlegi településszerkezete a 20. század elején alakult ki. Kétszáz méter híján hat kilométer.

A 19. század második felétől Petrovay György földbirtokosnak köszönhetően a híres ropogós cseresznye termőhelye lett, mára pedig itt található Magyarország legnagyobb cseresznyéskertje, több mint 200 hektárnyi területen.

A Közép-Dunántúl legkisebb önálló települése, 2005 második felétől lakosságának nagy része lecserélődött, az új lakosok a főváros környékéről költöztek a településre, ami teljesen új irányvonalat adot a fejlődésének.

A faragott faoszlop tetején egy négyágú virág kelyhe van. Lejjebb Magyarország határvonalai, majd a Duna, a Tisza, a Balaton illetve a magyar címer is helyet kapott az alkotáson.

2003. január 12-én például -31.9 Celsius fokot mutatott a hőmérő higanyszála, ezenkívül az évi minimumrekord értékek közül 51-et tart, azaz 51 olyan nap volt, amikor a leghidegebbet ezen a településen mérték.