Mesterségem címere
Tedd próbára tudásodat! Jelöld meg a korabeli mesterségnevek pontos jelentését!
kucséber
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a kucséber „déligyümölccsel s apró cikkekkel házaló régi kereskedő” volt, aki főként szórakozóhelyeken árulta portékáját: …árulni halk bánatomat, / Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? (Tóth Árpád) A bajor-osztrák kutscheber, gottscheewer átvétele. A szlovéniai Gottschee (ma Kočevje) német lakói régen vándorló, házaló kereskedők voltak, a német szavak jelentése tehát: ‘Gottschee faluból való’.
cseberárus régi vásárokban
aprócikkekkel és déligyümölcsökkel házaló kereskedő
tejesember, aki reggelente összegyűjtötte a csarnokba szánt tejet a faluban
handlé
Az ószeres, más néven használtcikk-kereskedő egyik régi neve volt a handlé. A heti és havi vásárok jellegzetes figurája úgy szerezte be portékáját, hogy végigjárta a falvakat, végigkiabált az utcán, hogy akinek van eladnivalója, azt megvenné.
kocsis segédje a bakon
használtcikk-árus, vándorkereskedő
kölcsönért kezeskedő ember
gerencsér
A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint a gerencsér vagy gölöncsér a fazekas másik elnevezése. Sok helyütt, például az Alföldön pejoratív kifejezésnek számított a fazekas elnevezéshez képest, egyes helyeken pedig (Nyugat-Dunántúlon, Vas megyében) azoknak a fazekasoknak volt a neve, akik nem csak fazekakat készítettek tűzálló anyagból.
gereblyekészítő mester
fazekas
sommás, napszámos
révész
Azt a hajóst nevezték révésznek, aki egy folyó két partja között utasokat és egyéb holmikat szállított komppal vagy hajóval. A Magyra Néprajzi Lexikon szócikke szerint forgalmasabb helyeken akár több révészt is szerződtetett a község vagy uradalom, akik bért fizettek nekik, a vezetőjüket pedig révbírónak hívták. Télen a révészek dolga volt hízlalni a jeget, szalmahidakat kialakítani, amelyeken a szánok átkelhettek a folyón.
folyók két partja között közlekedő hajós vagy kompos
reggeli lámpaoltogató, aki kurjongatásával felébresztette az embereket
jegyszedő kalauz, aki figyelmeztette az utasokat a leszállásra
tobakos
A szattyán és a kordován készítéséhez értő bőrcserzőt, tímárt nevezték tobakosnak, aki szömörcével kezelte a juh- és kecskebőrt, így állított elő finomabb bőröket. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szömörcelét hívták tobaklének, amiben a bőröket pácolták, majd a szőrt és a bőr belső felületén lévő faggyút eltávolítva finom szattyán- és kordován bőröket nyertek. Ezekből készültek a 16-18. században divatos szattyán és kordován csizmák. Szattyán csak kecskebőrből készülhetett, kordovánt viszont juhbőrből is elő tudtak állítani.
trafikos, dohányárus
a tubákszelencét takarító cseléd
finom bőrőket készítő tímár, bőrcserző mester
pintér
Az egyik legrégebbi mesterség a hordókészítőé, akinek igen nagy becsülete volt szőlőtermesztő vidékeken. Az őszi szüretre ugyanis rengeteg hordó kellett, így bőven akadt munkája a kádárnak, akit a középkori források bodnárnak és pintérnek egyaránt neveztek. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a kádárok hordókat, dézsákat, kádakat és egyéb faedényeket (pl. puttony, vajköpülő) amelyek nem csak bor tárolására voltak alkalmasak.
kerekeket készítő faműves
bútorkészítő asztalosmester
boroshordókat készítő mester
masamód
A masamód egyrészt a varróleányok egyik régi elnevezése, másfelől A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint női fejfedők készítőjét és árusát jelenti, vagyis a női kalapost. A kifejezés francia eredetű: ’marchande de mode’, azaz divatkereskedő nő, kalaposlány szóösszetételből alakult ki, amelynek latin gyökere, a ’mercatans’ többek között olyan rokon értelmű szavak forrása is, mint a marketing, a merkantil vagy a markotányos.
női kalapokat, fejfedőket készítő szakember
mosónő városi elnevezése
rövidáru-kereskedő
csíkász
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a csíkászok olyan kishalászok voltak, akik sűrű fonású vesszővarsákkal és csíkgátakat építve fogta a csíkot és a különböző kis halakat. A réti csíkot pedig nyáron a nedves talajból ásták ki, sok helyen a disznók is ezt ették, ezen híztak. A 19. század végén, a mocsarak lecsapolásával tűnt el a csíkászat,legősibb mesterségünk, halászati kultúránk eme különlegessége.
csíkhalat és egyéb kisebb halakat fogó halász
csíkok festésére specializálódott kelmefestő
az útjelzések felfestését végző útász
pohárnok
A pohárnok felelt azért, hogy a királyt meg ne mérgezzék, tehát csakis olyan ember tölthette be ezt a tisztséget, akiben feltétel nélkül megbíztak. A pohárnok töltötte, a főpohárnok pedig előkóstolta a királynak töltött italokat. Minden tanácskozáson részt vett, sok helyen az uralkodói ábrázolásokon is szerepel a pohárnok. A Magyar Katolikus Lexikon szerint Salamon udvari emberei között szerepel, Izraelen kívül pedig Egyiptomban és a perzsa udvarban is volt pohárnok.
pohárkészítésre specializálódott üveges
hivatalos, protokolláris eseményeken a pohárköszöntőt mondó ember
főúri és királyi udvarokban a bor és más italok felszolgálója
hölgyész
A hölgyész hermelinre, azaz hölgymenyétre vadászott – ez külön foglalkozás volt, melyet a királyi udvarházak, várbirtokok szakosodott szolgáltatónépe között találunk az Árpád-korban. Tamási és Szekszárd között lévő Hőgyész településnevünk őrzi még a hajdani hölgyészet emlékét. Nyelvtörténeti érdekesség, hogy a ’hölgy’ szót eredetileg csak állatra használták, később terjedt el a nők finomkodó megszólításaként. A ’meny’ szavunk és származékai ugyancsak rokoníthatók a menyét kifejezéssel, hiszen ugyanarról a tőről fakadnak. A hölgymenyét vagy hermelin fehér prémjét a honfoglalás korában fizetségként adták a férfiak a menyasszonyért.
férfi kerítő, aki a bordélyok számára új lányokat toborozott
menyétvadász
női szabó korabeli megnevezése
gubacsapó
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a csapó vagy gubacsapó a gyapjú tisztítását, finomabb feldolgozásra történő előkészítését végző mesterember volt. A csapás eredetileg a fonás előtti gyapjúfinomítás neve volt: egy kifeszített húrt vagy madzagot lazábbra eresztve belecsapták a tisztítandó gyapjúba, amitől abból a durvábbja alulra került, a finomabb, könnyebb része felülre.
mákosguba készítő asszony
hivatásos lenfonó
gyapjútisztító mester
pákász
A mocsarak, lápok világából és világában élő ember, aki gyűjtögetéssel, vadászattal és halászattal tartotta fenn magát. Kis nádkunyhóban élt és csónakkal járta a lápokat. E titokzatos mesterségből élő emberek társadalmi életéről keveset tudunk, a Magyar Néprajzi Lexikon szerint a nők növényeket gyűjtögettek, kosarakat fontak, a férfiak csapdákkal fogták az ürgét, borzot, varjút, halásztak és a zsákmányt el is adták, abból szerezték be a szükséges holmit.
ostya- és pászkakészítő kisiparos, aki az egyház számára is készített ostyát
rákszedő és rákot árusító halász
mocsarak, lápok lakója, aki vadászatból, halászatból, gyűjtögetésből élt
kintornás
A verklist hívták más néven kintornásnak: a XX. század elején még a nagyvárosi utcakép jellegzetes alakja volt a kintornát gurító verklis alakja, aki a doboz oldalából kiálló kart tekerve csalogatta elő a zenét a hangszerből. A kintornások működési engedélyének két feltétele volt: az erkölcsi feddhetetlenség és a vagyontalanság. 1930-ban 136 engedéllyel rendelkező kintornás működött Budapesten
szertornász korabeli megnevezése
verklis
vasúti sínjavító
markotányos
A Pallas Nagylexikona szerint a hadseregekkel vonuló és a katonai táborokban árusító étel- és italkereskedőt hívták markotányosnak, akinek a mestersége az I. világháború után megszűnt. A markotányost szerződés kötötte a csapathoz: az élelmezési tiszttel üzletelve a csapatparancsnok felügyelete alá tartozott a tevékenysége. Őt magát és segédjét a katonákat megillető élelmezésben részesítették, lovát a katonaság lovaival együtt ellátták.
bordély pénzügyeit vezető alkalmazott
katonai táborban ételt, italt árusító kereskedő
fűszergyártó kisiparos
vincellér
A vincellér szőlőtermesztéssel, a szőlők felügyeletével, a szőlőbeli munkákkal megbízott ember, akinek a járandósága készpénzből és terményből, kialkudott „kommencióból” állt. Általában kint lakott a szőlőben családjával. Munkájukat ún. „szakmányban” végezték, vagyis a kialkudott bér a megművelt terület nagyságától függött, de mindenképpen magasabb volt a napszámos kereseténél – a Magyar Néprajzi Lexikon szerint.
tejfeldolgozással foglalkozó kisiparos
kalapkészítő mester
szőlőműveléshez értő szakember
Helyesen válaszoltál {number correct} kérdésre a {number of questions} kérdésből.
Csalódtál a tudásodban? Nem csodáljuk, de ne csüggedj! Olvass többet, és használd sűrűbben szótárainkat, kézikönyveinket! Hamar megtérül az odafigyelés. Ne pusztán kuriózumokként gondolj elfeledett mesterségeinkre, de vedd észre, hogy irodalmi műveltségünk gyarapításához, szépirodalmi szövegeink megértéséhez is szükségünk van múltbéli életformánk, hagyományos kultúránk behatóbb ismeretére. Ezen túl pedig minden különlegesség igazi csemege: élvezd, hogy elmerülhetsz kultúránk ismeretében!
Helyesen válaszoltál {number correct} kérdésre a {number of questions} kérdésből.
Ne csodálkozz, hogy megkopott már a régi mesterségekről való tudásod, hiszen ezeket a szavakat, de a tevékenységeket sem nagyon halljuk már a mindennapokban. Nem volt könnyű a kvíz, ezért nincs miért szégyenkezned. Inkább nézz utána lexikonjainkban, szótárainkban pontos jelentésüknek, hogy ezzel is gazdagítsd szókincsedet. Kérdezed, mire jó mindez, ha már úgysem használjuk? Némely kifejezést, amelynek eredeti funkciója megszűnik, akár alkalmazhatjuk stíluselemként vagy éppen hangulatfestő szóként bizonyos szövegkörnyezetekben.
Helyesen válaszoltál {number correct} kérdésre a {number of questions} kérdésből.
Bizonyára számodra is érdekes a régi mesterségek világa, és bizonyára hagyománytisztelő vagy, hiszen a legtöbb régi, elfeledett mesterséget pontosan felismerted. Kincset érő tudás ez, hiszen hajdani mesteremberek szellemi hagyatéka is csak addig él, míg emlékezetünk és nyelvünk képes megőrizni valamit a múlt patinájából. Ha ebbéli műveltséged szélesítenéd, keress irodalmi példákat régi mesterségeinkre! Kurázsi mama például vajon melyik tevékenységet űzte?