Floppy bizony. A legelterjedtebbnek az 5,25" hajlékony változat, valamint a merevebb, kisebb 3,5" verzió számított.

Ha az akkoriban elérhető legnagyobb, 1,44 megabájt kapacitású, HD jelzésű változatot vesszük alapul, akkor egy 7 gigabájtos film eltárolásához akár 5000 lemezre is szükségünk lett volna. Igaz, akkoriban még a számítógépen másolható filmek sem voltak sehol, nem hogy a full HD felbontás.

'90-ben szűnt meg az internet elődje, a katonai ARPANET hálózat. A modern internet alapjául szolgáló World Wide Webet épp 1991-ben mutatják be Svájcban. Telefonos, hiperlassú internetet egyetlen cég kínál az Egyesült Államokban, csillagászati áron, ráadásul ezt böngészésre még nem lehet használni.

Az év legfrissebb telefonja a Motorola DynaTAC 8800X volt. A majdnem másfél kilós jószágot szinte fél órányi használat után már tölteni kellett, és a fejhez tartva szinte kisütötte az ember fülét.

Az úgynevezett BBS-ek lényege az volt, hogy közvetlenül "hívtunk fel" egy számítógépet. Ugyan a rendszer elsősorban üzenőfalként működött, a szöveges ablakban programokat is lehívhattunk saját gépünkre.

A Trackball nevét magyarra "Hanyattegér"-ként próbálták behozni, de nem igazán terjedt el, ahogy maga az eszköz sem. Az egér ellentétjeként működött, a felső görgőt kellett a kívánt irányba pörgetni a kurzor mozgatásához.

A gép bővítősínjébe pattintható hangkártya nélkül csak a "PC Speaker", azaz az egyszerű, hibaüzenetekre és jelzésekre szolgáló csipogó működött a gépekben, amit az idegesítő hangja miatt sokan egyszerűen kikötöttek az alaplapról.

'91-ben a legfrissebb Windows verzió a 3.0 volt, amiben még híre-hamva sem volt Start menünek, ennek első változata 1995-ben, a Windows 95-ben mutatkozott be.

Ugyan elvileg márvoltak GPS műholdak, de a teljes lefedettséghez szükséges 24 műhold csak 1994-től pittyeg a Föld körül. '91-ben ráadásul még csak olyan GPS-vevők voltak, amelyek saját pozíciónkat jelölték, de a saját térképes, navigációs segédekről még álmodni sem mertünk.

'89 és '96 között a gyerekek egyik legnagyobb álma volt egy Gameboy, ami ugyan nehéz volt és fényben alig lehetett látni a szürke-fekete kijelzőt, de mégis annyival jobb volt, mint egy kvarcjáték!

A MiniDisc formátumot elvileg arra találták ki, hogy a kazetta után egy igazi, digitális tároló legyen, de kicsi és kompakt, hogy walkman-szerűen magunkkal vihessük. Sokáig az audiofilek nedves álma volt, a köztudatba mégsem tört be igazán.

Az eredeti "Personal Organizer" névből valószínűleg azért lett itthon ez a változat, mert csak a tehetős menedzserek villantottak ilyet. Alapvetően nevek, telefonszámok, rövid naptárbejegyzések, esetleg pár mondatnyi memók tárolására használták, de az ügyesebbek ilyennel puskáztak egyetemen, mert "ez csak számológép, ne tessék elvenni".